Ha Phd hallgató az ember, konferenciákra kell járni. Hol poszterrel, hol előadóként, hol csak kreditért vagy kapcsolati tőkéért. És meg mert érdekes. Egyetemünk, a Semmelweis a klasszikus orvostudományi és kapcsolódó egészségügyi szakemberek képzése mellett helyet ad különböző karokon a társadalomtudományi tanszéknek, a magatartástudományi intézetnek és mentálhigiéné intézetnek is. Ez a három egység képviseli azt a szemléletet, hogy az egészségügyet a biológiai mellett lélektani vetületeivel és társadalmi kontextusában is vizsgáljuk. Az Ártó-Védő Társadalom Konferenciát is ebben a bio-pszicho-szociális szemléletben rendezték meg 2017-ben először, hagyományteremtő céllal. Az idei konferencia fő tematikája a szülés-születés, a család és a „védők”, azaz az egészségügyi dolgozók egészsége volt, és szerintem rengeteg olyan téma hangzott el, melyről fontos, hogy ne csak a szakmai konferenciákon beszéljünk. Ezért írtam ezt a kis összefoglalót és ajánlom újságíró kollégák figyelmébe, sok izgalmas dologból lehet szemezgetni.
A három témát három plenáris előadás vezette fel. Dr. Kapitány Balázs demográfus az elmúlt 20-30 év népesedési mutatóit és újfajta mintázatait mutatta be, például a házasságkötések, gyermekvállalások alakulását, válások számát, élettársi kapcsolatok népszerűségét. Izgalmas átfogó kutatás indult idén, melybe 7. hónapban lévő várandósokat vontak be, és évekig tervezik követni a családok alakulását demográfiai, szociológiai és lélektani szempontból. Olyan kérdésekre szeretnének ebből választ kapni, hogy pl. min múlik a gyermekvállalás, a második, harmadik, többedik gyermek vállalása; hogy dolgozzák fel a szülés utáni esetleges traumákat a nők; mi történik azokban a családokban, ahol nem hosszú párkapcsoltban, nem feltétlen tervezett volt a gyermek; hová tűnnek a férfiak ezekből a családokból és még sok más izgalmas kérdésre. A kutatás honlapja itt érhető el: https://www.kohorsz18.hu/. Család témában még olyan tudományos kutatásokat mutattak be, mely a család-munka összehangolásával foglalkozik, a nagyszülők szerepével az egyszülős családokban, vagy a családi diszfunkciókkal a függőségek kialakulásában. Emellett szó esett a krónikus beteg gyermeket nevelő, illetve gyermeküket gyászoló családokról is.
Szülés-születés témakörben Dr. Varga Kata, az ELTE docense és az Affektív Pszichológiai Tanszék vezetője tartott bevezető előadást, mely rendkívül inspirálóan és tudományos bizonyítékokkal bőven alátámasztva mutatta be a beavatkozás mentes szülés hosszú távú testi-lelki előnyeit anya és gyermek számára egyaránt. Különösen kiemelte az oxitocin külső adásának lehetséges káros hatásait. A témában sok tudományos cikk elérhető, ide csak egy magyar nyelvűt linkelek. Aki inkább előadást szeretne nézni a témában, annak ezt a videót ajánlom, nem szakcikkben pedig ezt az összefoglalót. Születés témában tudományos kutatások foglalkoznak a meddőség és a mesterséges megtermékenyítés lélektani kihívásaival, például a sikertelen beültetések után jelentős poszttraumás stresszel. Szó esett a császármetszések gyakoriságát befolyásoló potenciális demográfiai kérdésekről (nincs ilyen), illetve a szülőszobai kommunikáció és az „aranyóra” jelentőségéről, a szülés megéléséről kulturális, etnikai és vallási különbségek mentén.
Dr. Nádor Csaba újszülött-gyógyász a Honvéd Kórház PIC osztályának működését mutatta be, hogy a családbarát megközelítés mennyire elementáris a koraszülött babák jólléte érdekében, bemutatta a kenguru módszert, és egy sor olyan intézkedést, mely csökkenti a babák traumáját és segíti a családot, hogy kompetensen tudjon gyermekének segíteni – a nővérekkel, orvosokkal, gondozókkal együttműködésben. Magyarországon minden tízedik baba idő előtt születik és fejlődésük szempontjából egyáltalán nem mindegy, milyen környezetben, milyen ellátást kaphatnak. Erről itt olvashattok bővebben, és itt van egy videó is a vizuálisoknak. A „Védők egészsége” szekcióban emellett olyan tudományos munkák bemutatását hallhattuk, melyek a PIC-en dolgozó szakemberek egészségi állapotát méri fel; az orvostanhallgatók felkészítésével foglalkozik, hogy hogyan dolgozzák fel és hogyan kommunikálják a perinatális veszteségeket; illetve elkerülhetetlenül szó esett a burn out jelenségekről, és a pozitív érzelmek, a család-munka egyensúly protektív szerepéről is.
A konferencián sok pszichológus, szociológus, demográfus, szülésznő, stb volt jelen, orvos viszont talán csak egy vagy kettő. Tudom, tudom, ők nagyon elfoglaltak, túlterheltek, stb. Viszont a témák egy része intenzíven kórházi közeghez kötődik, orvosokkal és más eü szakemberek domináns részvételével, ezért szerintem fontos lenne, hogy szakmákon átívelően tudjunk beszélni és eljussanak a kérdések, üzenetek a „hardcore” egészségügy képviselőihez, az orvosokhoz, ellátókhoz, EÜ döntéshozókhoz.
És zárásként a kedvenc poszterem a konferenciáról: „Család vagy karrier? A család és a karrier összeegyeztetésének nehézségei hazánkban az akadémikus nők életútjának tükrében” (Takács Izolda DE HTDI)
Bébi, pszichó & más 