Egy éves lettél

Megint elszaladt egy év és te ilyen nagy lettél. Egy éves tömör mosoly, kiabálós-kacagós, gyönyörűség cukorborsó sünilány. Olyan csodás, hogy vagy! Hogy vagytok te és a testvéreid!

Arra gondoltam, hogy írok a születésedről neked is. Hogy mennyire vártalak, először csak titokban, aztán meglepetten, majd nyíltan és örömmel, volt, hogy aggódva, majd türelmetlenül, majd fájva, kétségbeesve, és hogy hogyan segítettük egymást a születésed közben – a tudat, hogy te igyekszel lefelé, kifelé, erőt adott, és micsoda csodálatos megkönnyebbülés és boldogság volt karba venni. Hogy mennyire hálásak vagyunk neked, hogy a családunk része vagy.

Eltelt egy év, és kicsit összeszorul a szívem, hogy talán nem lesz már részem a kezdet csodájában. De közben minden nap, a három gyerek minden lépése, mondata, bújása, nézése új csodát hoz, amiről kár volna lemaradni. Nagyon sokat tanultam ez alatt az év alatt is, és bevallom, elfáradtam. Háromszor nőttem meg és alakultam vissza. Háromszor szültem és tápláltam éjt nappallá téve. És ez a háromszor egymásba folyt, kimerített, de háromszorozta is a csodákat. És most egy év kellett, hogy a testem és lelkem fellélegezzen, és tudom, hogy sosem leszek már olyan, mint régen. Se a testem, se a lelkem, talán még az agyam se. ÉS ez így van rendben.

Mirumiru