Hordozás vagy hurcolászás

19 Már

A hordozás, az érintés, az anya közelségének fontosságáról azt hiszem, már írtam itt.  Hordozni mindenkinek jó. Hordozni ma már trendi is. De most még írnék kicsit arról, hogy hogyan is érdemes hordozni, miért nem jó a kifelé hordozás és hogyan túl ingergazdag a mai nagyvárosi világunk.

A hordozás jó a babának, mert kielégíti az anya közelsége iránti fizikai és érzelmi igényét, de közben részese a környezetének, az anya mindennapi aktivitásának, nincs úgy elszigetelve, mint például egy babakocsiban. Sőt, kevesebbet sír. Jó nekem, mert közel van a gyerek, könnyen megnyugszik, érzem a melegét, a szuszogását, közben szabadak a kezeim, de bármikor puszilgathatom a feje búbját. Jó apának, mert így ő is igazán közel érzi magához (egyébként megfigyeltem, a férfiak többet tudnak panaszkodni azon, hogy elfáradt a karjuk ringatás közben, a férjem pl ezért is preferálja a hordozókendőt). És valljuk be, sokkal könnyebb vele sétálni menni, mint babakocsival. Ha valahova autóval megyünk, nem kell azon aggódni, befér-e a babakocsi a csomiba (nem fér be), egyszerűen csak bedobom a kendőt a baba táskájába.

Érdekes egyébként, hogy mikor a szüleim generációját kérdezem a hordozásról, legyen az védőnő vagy gyerekorvos, annyit reagálnak, hogy “jó, jó, de feküdjön a baba minél többet minél egyenesebb helyen, az a jó a gerincének”. Aztán végiggondolom, hogy bizonyos hagyományosabb kultúrákban, pl Afrika, Dél-Amerika vagy Ázsia sok részén a mamájukon töltik gyakorlatilag a napjuk nagyrészét, mégisem látni tömegesen gerincferdült gyerekeket és felnőtteket. Sőt, mikor anno, vagy akár napjainkban is egyes kultúrákban (mongoloknál pl) a gyerek élete első jó pár hónapját egy szoros pólyában tölti, akár egy szögre akasztva a ház falán, na ők is aztán szépen megtanulnak járni a maga idejében, ugyan úgy, mint egy agyonfejlesztett nyugati gyerek. Na de persze a legjobbat szeretnénk a babának biztosítani.MDG : Malawi : child mariage and child bride : Young mother carrying her baby

A hordozás nem csak a gyerek anya közelségére való érzelmi és fizikai igényét elégíti ki, hanem még ortopédiailag is lehet előnyös. A megfelelő, a combokat alulról és oldlról is megtámasztó hordozóban a csipője szépen nyílik, a gerince kellően megtámasztott és az anyához simulva egy magzati pózt vesz fel. Újszülött kortól kezdve lehet hordozni megfelelő hordozókendőben. Aki bizonytalan a kendő megkötését illetően, annak ott vannak a hordozós csoportok, ahol meg lehet tanulni a helyes technikát. Én pl az elején egy plüssmacival gyakoroltam. Nekem egy rugalmas kendő vált be, melybe könnyű volt beletenni a picit akár pár naposan is, elég szorosra tudtam húzni, hogy megfelelően tartsa.

Na de eljön az a pillanat 3-5 hónapos kora körül, mikor a baba elkezd kíváncsi lenni, forgolódik, szeretne minél többet látni, ráadásul súlya is van, és újra azt érzem hordozás közben, mint a várandósság végén, minden lépésre ba akarok pisilni. Ilyenkor érdemes elkezdeni háton vagy csípőn hordozni a babát. De SOHA sem arccal KIFELÉ. Érdekes, hogy nagyon sok kifelé hordozott babát látni, és többnyire apukákon, mintha az anyukáknak valahogy mégsem akaródzna (vagy akkor már olyan nehéz elöl hordozni, mi?)? Na de kifelé azért nem jó, mert: 1. a baba  gyakrolatilag homorít, ha kifelé van beletéve a hordozóba, és ez ortopédialag nem jó a gerincének. 2. a lábai csak lógicálnak lefelé, a csípője nincs megtámasztva, ami szintén nem túl előnyos ortopédiailag, nyomja az ágyékát, ami különösen fiú babáknak nem tesz jót. 3. hiába borzasztó érdeklődő már a baba, mindig lehet egy váratlan fény/hang/esemény, ami megijesztheti a babát, és nem tud biztonságot keresően odabújni semmihez. Még csak megfogni sem tud semmit, hogy megkapaszkodjon. És itt térnék át a hordozás és hurcolászás közti különbségre

yekanaJean Liedloff Az elveszett boldogság nyomában (összefoglaló itt) című könyve a hetvenes években robbant be Amerikában, mikor elindult a hordozás és a szoptatás újbóli népszerűsítése. Liedloff egy dél-amerikai esőerdőben élő zárt indián közösségnél, a jakánáknál tölött idő megfigyeléseit vonta össze egy könyvbe. A evolúciósan adaptív, az ösztöneinkre hallgató gyermeknevelést népszerűsíti, az úgy nevezett kontinuum elv alapján. Bár az egy közösségnél végzett megfigyelésekből levont általános evolúciós következtetésekkel vannak módszertani fenntartásaim, a könyv érdekes és sok jó szempont van benne. Különösen szívet melengető volt, mikor kiderült, venezuelai indiánokról van szó benne (a laikus olvasóknak: a férjem venezuelai, bár ősei nem az esőerdőkből, hanem az Andokból, illetve spanyoloktól származnak). Szóval a könyv lényege szerint, ha az ösztöneinkre hallgatunk, azzal mindenki jól jár. (Ahogy pl ez az afrikai hölgy írja: Read your child, not books!). Az igény szerinti szoptatás és az együtt alvás (co-sleeping a szakirodalomban) mellett a hordozás is egy ösztönös, evolúciósan adaptív (=előnyös) dolog, a hagyományos társadalmakat megfigyelve láthatjuk, hogy rendkívül általános és elterjedt, hogy a nők a gyermeküket magukra kötve végzik mindennapi munkájukat. Így a gyerek is jól van az anyja közelségében és az anya is hamar fel tudja venni a fonalat és ellátni a funkcióit (bár azt gondolom ez a hagyományos társadalmakban nem annyira szabad döntés kérdése, mintsem inkább szükség..).

working_mum_729-420x0

Na hát én megpróbáltam. Sétálni, porszívózni, kertészkedni, rendet rakni, teregetni egész jól tudok babával a mellkasomon (hátra még nem tudom egyedül felapplikálni). Na de a gáztűzhelynél főzni? Vagy vasalni? Vagy megkérdezném valamelyik kedves jekána indián asszonyt, hogy a babája szívesen ülne-e 8 órát a számítógép előtt, akár a mamája hátán, ahogy mi tesszük “munka” címszó alatt. Mert akkor se ringatózás, se nézelődés, se semmi jó nincs belőle a babának. Csak a gép hangja meg sugárzása? Az ösztöneimre hallgatva én sem napi 8 órát töltenék a gép előtt, de mégis ez volt a munkám (és a legtöbbünknek ez), így ha vissza akarok kapcsolódni a kerékvágásba, ehhez kéne adaptálódnom a babával? Szóval igyekszem akkor “dolgozni”, mikor alszik, vagy magam mellé húzom a járókát, ahol jól eljátszik.

A hordozás, a szoptatás mobillá tesz, nem kell otthon ülni, lehet jönni-menni is. Viszont megfigyeltem, hogy ugyan 4 hónaposan egyre aktívabb a babám, minden érdekli, igényli a nézelődést, issza az ingereket. De emiatt rendkívül hamar el is tud fáradni. Akár csak egy hónappal ezelőtt nem volt gond elvinnem egy másfél órás táncórára, most már gond, mert jobban kifárad, nagyon oda kell figyelnem a jelzéseire, mikor kezd neki sok lenni (“read your baby!”). És mivel érdeklődik a dolgok iránt, nem alszik el olyan könnyen, mint kisebb korában, így nem tudja magát olyan ügyesen kivonni az ingerek hatása alól. Nekem kell ott lennem, hogy jelenlétemmel megnyugtassam, elaltassam, vagy szükség esetén akár fizikailag eltávolítsam a számára már túl zajos, túl ingerdús környezetből, mikor elfáradt. Ehhez nagyon kell egymásra figyelni. Jó dolog magammal vinni a babát mindenhova, ahova mennem kell vagy szeretnék (voltunk mi már bevásárolni, postán, kórházban, orvosi rendelőben, fodrásznál, szemüveget csináltatni, táncórán, jógaórán, étteremben, kávézóban), de rájöttem, nem csinálhatok belőle hurcolászást sem. Az ő érdekei állnak az első helyen. Mert igen, kell a babának az ingergazdag környezet, hogy az anya mindennapi életében, tevékenységeiben részt vegyen, és igen, az anyának is kell, hogy el tudja látni ezeket a dolgokat – ezek is a kontinuum elv részei -, de az embergyerek (és felnőtt) idegrendszere az évezredek alatt nem a mai mértékű ingerléshez alakult ki. Az a rengeteg információ, reklám, villódzás, szín/hang/zaj/szag/szmog, ami egy átlag fővárosi utcán éri az idegrendszerünket, az még egy felnőttnek is sok (egyik tanárom szerint összefüggés lehet a mai szomatizációs megbetegedések gyakorisága és a nagyvárosi élet túlzott ingereltsége között), nemhogy egy babának. Szóval érdemes figyelni, hogy a hordozás élmény legyen és ne hurcolászás.

babies_tv_0302

És még otthon is: valamely gép folyamatosan zúg, sokat szól a zene, néha megy a tévé is, ami villódzásával szempillantások alatt behálózza és magához köti a baba figyelmét olyan erős addikciót kiakalítva, ami mellett nagyon észnél kell lenni. A felnőttek felsrófolt és érzéketlenített ingerküszöbének megugrására szabott reklámok és (akció)filmek feszültségfokozó, zsigeri szinten adrenalinszintet növelő zenéi, vágásai és hanghatásai sem feltétlen egy baba fejlődő idegrendszerének valók. Szerintem itt baromira észnél kell lenni és nem csak legyinteni, hogy áá, úgysem érti mi történik a filmben, vagy nem látja, mert a másik szobában alszik. Persze nem azt mondom, hogy lábujjhegyen kell járni. Nyilván már magzat korában is volt körülötte mozgás, hangok, fények, stb. És persze én is nézek filmeket, sorozatokat, híreket, programokat a baba mellett is. De ilyenkor ha nem a másik szobában alszik, legalábbis háttal fordítom a tévének, hogy ne bámulja és közben beszélgetek vele is. És az olyan műsorokat kerülöm, amiben az adrenalinszintemmel akarnak játszani. Meg igyekszem nem akkor számítógépezni, mikor az ölemben van (bár ez nagyon nehéz), én is énekelni neki, nem csak a youtube. Remélem a tavasz és a kinti programok a mi kontinuumunkat is helyre rakják.

maya skype

Amúgy érdekes belegondolni, milyen lesz a következő generáció, amely már az anyatejjel szívja magába a számítógép-internet-okostelefon-videók világát…

Reklámok

3 hozzászólás to “Hordozás vagy hurcolászás”

  1. michiyos március 21, 2013 - 01:49 #

    Szuper jo cikk volt! :)) nálunk a háton hordozas nagyon nagy boldogság volt!!!!
    A mingolokriol azt mesélte a hordozó tanácsadó h a szoros polyaba csavart baba a bolcsőben pont a sator bejárat mellett can/volt így minden bejovo/kimenő ember meginthintaztatta. a babakat aki így ugyanúgy részese a család mindennapi életének;)) es a riogató mozgás sokban segíti a mozgás /erzeielmi stb fejlődést
    Áprilisban otthon most napközben találkozzunk majd;))) ju

    • jpzsu március 22, 2013 - 11:29 #

      Április jól hangzik:)

Trackbacks/Pingbacks

  1. Videózik a gyerek | Bébi, pszichó & más - január 26, 2014

    […] egy német neuropszichológussal. A  nem gyereknek való műsorokról írtam már ebben a bejegyzésben is. De hagyjuk is a negatívumokat. Szerintem a testi-lelki-szellemi-szociális fejlődésre […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

TIME

Current & Breaking News | National & World Updates

blueisthenewpink

It's blue. But that's okay, it's the new pink. No worries.

%d blogger ezt kedveli: