Mennyire vagy nőies?

9 nov

A fenti kérdést egy hathetes online táncos edzésprogram előtt kaptuk. Őszintén? Fogalmam sincs. Sokszor azt érzem, a kérdés inkább hogy mennyire is akarok (vagy merek) nőies lenni ebben a #metoo világban..? De mit jelent a nőies?

Test vonalait követő ruhát? Nyilván megfelelő csípő-derék arányú, gömbölyded-karcsú alakot követőt. Vagy frissen megcsinált, hosszú frizurát? Piros körömlakkot? Rúzst? Sminket, magassarkút? Kedvességet, lágy mozdulatokat? Vagy szexi attitűdöt, ringó lépteket, kacér pillantásokat? Gondoskodást, gasztroélményt, otthont, beágyazást, tiszta konyhát? Esetleg odaadást, meghallgatást, intuitivitást, ösztönösséget, alárendelődést, bólogatást, megértést? Sírást, hisztit, érzékenységet? Befogadást, passzivitást? Csábítást, manipulálást? Anyaságot? Ciciket? Külsőséget vagy szerepeket? A nőiesről esztétikai értelemben beszélünk, viselkedési szinten vagy interakcióinkban, társas-társadalmi kontextusban, esetleg morálisan?  Vagy konkrétabban: beszélhetnénk a biológiai és a társadalmi nőiességről is, és akkor ugye megint a gender kérdésnél tartunk.  Kell egy férfi ellenpólus, hogy a nőiest értelmezni tudjuk? Mint mondjuk az igazi férfi mellett válhatsz igazi nővé típusú, számomra nehezen értelmezhető axiomákban? …  Nem tudom, foglamam sincs ezek közül mire van szükség a nőiességhez.

A csajosítás-csinosítás a tánccal összefüggésben jött fel. Nyilván adja magát, hogy a társas táncokban vannak férfi-női szerepek, a ritmusokban előtérbe kerül a szexualitás. Fizikailag nagyon jelen vagyunk, érezzük a saját és a partnerünk testét, mozgását, ritmusát, illatát, ami visszahat a hormonokra, a csípők mozgása a testi csábítást és összefonódást képezi le, hol kreatívabban, hol egyértelműbben (főleg a latin táncokban). Az egyik fél (férfi) vezet, a másik követi. Az egyik megtart, a másik a látványosabb elemet hozza – alkattól, tánctól függően.

Mindig szerettem táncolni, jártam jazztáncra, balettra, társastáncra, modern, kortárs és kontakt táncra, salsáztunk és kipróbáltam a néptáncot, az orientális és más népek hagyományos táncait, valamint a fittness táncosabb irányzatait is. Mindet élveztem, de legjobban a ballett-modern-kortárs vonalat szerettem, pont mert kevésbé volt átszexualizálva, és ez számomra mindig felszabadító volt. Nekem a tánc a harmóniáról, erőről, hajlékonyságról, spontaneitásról, rugalmasságról, a testem és saját magam jobb megismeréséről, tudatosításról, irányításáról szól, emellett folyamatos fejlődésről, tanulásról. Máskor meg önfeledt szabadságról, lazaságról, elengedésről.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Táncoló pár – a kép az oslói Vigeland szoborparkban készült

A nőiességünket hozzunk anyánktól, nagyanyánktól, nő rokonainktól és az ő férfiakhoz való viszonyukból. Hogy ők hogyan élték meg a nőiességülket, hogyan szóltak egymáshoz, hogyan érintették meg egymást, hogyan néztek egymásra, hogyan tudtak kapcsolódni. Küzdelmes volt a viszonyuk vagy harmonikus, alárendelődő, egyoldalú vagy abuzív? Aztán a nőiességünket hozzuk az apánkkal való viszonyunkból, abból hogy ő mennyire engedte, hogy csábításunk kismacska-karmait rajta fenegessük, biztonságos közegben. Hogy mennyire voltunk egyedüli gyönyörű kis hercegnők a szemében. Hogy hányszor nagyseggűpicsázott le a testvérünk, hányszor hívtak bányarémnek a suliban. Hogy milyen konkrét üzeneteket kaptunk anyánktól, a családtól, a környezetünktől, a nőiességgel kapcsolatban: milyen is egy rendes kislány? egy rendes nő, egy rendes feleség? mit csinál? hogy néz ki? hogy beszél? Nőiességünk kialakulása függ a saját érési ritmusunktól is, például, hogy mikor és mekkorára nőtt a mellünk? Volt-e már kamaszkorunk elején más alapja is az önbizalmunknak, társas népszerűségünknek, vagy a kinézetünk (melleink, szoknyánk hossza, stb), dominált? Ott van a nőiességünk térképén az összes pasink, az összes szex, az összes #metoo élmény, aztán a szülésünk, az első, a második, a harmadik, a szoptatás, a testünk folyamatos átalakulása, változása.

Többször mondták már nekem, hogy sokkal szebb/vonzóbb/nőisesebb is lehetnék a mostaninál, ha ledolgoznám a pocakom, ha speciális gyakorlatokkal karcsúsítanám a derekam, ha többet sminkelnék, ha máshogy öltöznék, ha más frizurám lenne, ha megcsináltatnám a mellem, vagy az orrom, ha ha ha. És hogy ne csak külsőségekről beszéljünk, ha jobban főznél, ha többet foglalkoznál a háztartással, maradj csak otthon a gyerekekkel, az a legfontosabb stb.. Tudjátok mit? Például nem akarok szebb lenni. Nem akarok se femme fatale-ként vonulni az utca színpadán parfümcsíkot húzva magam után, se instakirálnyővé válni, nem szeretném a hasam kockáitól függővé tenni az önbizalmamat, a szexuális jóllétemet. Nem érdekel. Nem ez érdekel. Igen, szeretnék sugárzóbb, autentikusabb, önmagával és a partnerével összhangban lévő, mosolygós, jókedvű, nevetős ember lenni. Szeretnék több flow élményt, szeretném azt csinálni, amihez értek, amiben jó vagyok és szeretnék rá visszajelzéseket kapni. Szeretnék elég jó anya lenni, elég jó feleség, elég jó barát, elég jó szerető, elég jó munkatárs, elég jó főnök, ….. Én akkor érzem magam nőiesnek és szépnek, ha a közvetlen környezetemben lévő emberek szeretnek, elfogadnak és mosolyog a szemük is, ha rám néznek. Mert kapcsolódunk, fontosak vagyunk egymásnak.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Nő – a kép az oslói Vigeland szoborparkban készült

Reklámok

Autogén tréning

3 okt

Vannak olyan módszerek, mellyel csökkenthetők a stressz egészségügyi tünetei, közelebb hoz önmagamhoz, segít jelen lenni a pillanatban és koncentrálni, majd segít kikapcsolni és aludni is. Ilyen módszer például az autogén tréning.

Az autogén tréningen (AT) önmagunkra irányított passzív figyelemmel hozzuk létre a testi-lelki ellazultságot. Ebben az alvás határán lévő relaxált állapotban tudatunk befolyásolni képes testünk ön-regulációs rendszerét, amely a keringést, szívritmust és légzést is kontrollálja. A módszer az egyik orvosi szempontból a legjobban megalapozott és a legtöbbet kutatott relaxációs technika, amely erősíti a test öngyógyító folyamatait, és sikerrel alkalmazzák számos egészségügyi probléma megelőzésében és kiegészítő kezelésében, az álmatlanságtól a magas vérnyomáson át a migrénen és asztmán keresztük a krónikus és funkcionális megbetegedésekig. A módszer elsajátítása legalább 8-10 alkalmat vesz igénybe, mely egy hétről hétre felépített, önismerettel kísért folyamat, egyedül vagy zárt csoportban. Az alkalmak között napi 2-3x körülbelül 7 perces otthoni gyakorlás (tréning) javasolt. Több módszernél bebizonyosodott, hogy körülbelül nyolc hét kell, míg a gyakorlás beépül a mindennapi életbe. A képzés lezárása után a gyakorlás önállóan folytatható, saját igények szerint.

besser-schlafen-autogenes-training

A passzív figyelem egy olyan „kiterjesztett tudatállapot”, melyben arra koncentrálunk, hogy csak érzékeljük és elfogadjuk a gyakorlás során felmerülő érzeteket, élményeket, gondolatokat, azok megítélése, minősítése vagy elvárások nélkül. Csak megtörténik egy érzés, és mi elfogadjuk, hogy ez így van rendben. Ellazult a karom vagy nem lazult el, mindegy, elfogadom. A mai világban az aktív koncentráció egy gyakorlatilag folyamatosan elvárt alapállapot, mely a stressz élettani változásaival járhat, ha sokáig fennáll. A stressz és az aktív figyelem nem önmagában rossz, sőt, szükséges és nagyon hasznos. Viszont szervezetünk képes benne ragadni ebben a feszült fiziológiai működésben még akkor is, mikor lazíthatnánk, a feladatnak vége, de a szervezetünk még mindig ugrásra kész. Ebben a folyamatos „fight or flight” állapotban viszont nehéz mondjuk elaludni, nehéz egészségesen emészteni vagy önfeledten szeretkezni. A pszichoszomatikus stressztünetek tárháza ma már gyakorlatilag végtelen. A megoldás nem feltétlen a stressz teljes kiiktatásában van, hanem abban, hogy egy koncentrált, aktív (ergotróp) állapot után jöhessen egy passzív, megpihenő (trofotróp) állapot, mely megszakítja a káros köröket és a szervezetben a helyre állhat a zsigeri működés. Az autogén tréningen ez az átkapcsolás az első, amit megtanulunk. Aki már egy ideje gyakorol, annál bizonyítottan csökkennek a stressz egészségügyi tünetei, oldódik az álmatlansága, ráadásul nem csak kikapcsolni fog tudni könnyebben, hanem a passzív állapot után a koncentráció is újra jobban fog menni (például fél év AT gyakorlás után jobban old meg matematikai képleteket).

libikóka

Autogén átkapcsolás

A módszert azért hívják autogénnek, mert mindenki saját magának idézi elő a fent bemutatott relaxált állapotot. Nem használunk külső eszközt, mint például medítatív zene, kívülről hallgatott szöveg. A tanulás időszakában a képző előmondja a szöveget, de a gyakorlás már egyénileg zajlik. Az AT során magamban mondom a szöveget, ez egy mentális fókusz, miközben (passzívan) figyelek arra, amit a testem jelez vissza, így egyszerre valósul meg a mentális kapcsolódás önmagamhoz és a fizikai érzetek megfigyelése (például „A karom kellemesen meleg” formula megfogalmazása közben megfigyelem a melegség érzést a karomban. Vagy azt is elfogadom, ha nem érzem). Ez a két fókusz pedig két külön agyféltekéhez tartozik. A módszer egyik legelismertebb kortárs kutatója, Luis de Rivera professzor végez fMRI elemzéseket, mely szerint az AT gyakorlása során erősödik a két agyfélteke közötti kapcsolat.

Az Autogén tréninget jótékony stressz-kezelő hatása mellett pszichoterápiás (autogén pszichoterápia) célra is lehet használni, megfelelő (pszichológus vagy pszichiáter) vezető segítségével. A relaxációs szöveg szimbólumai mentén terápiás beszélgetés folytatható, a relaxált állapotban pedig hozzáférhetünk olyan tudattartalmakhoz, testi érzetekhez, melyek megfigyelésével, tudatosításával, elfogadásával feloldhatók korábbi traumák.

Autogén tréninget először az egyetemen tanultam, aztán úgy hozta az élet, hogy a második gyermekem kb 8 hónapos korában újra elkezdtem gyakorolni, kedves tanárom és kiképzőm, Szombathelyi Éva csoportjában. Két pici gyerek, költözés, lakásfelújítás mellett úgy jött az AT az életembe, mint egy korty friss levegő, feltöltött, eszközt adott a gyors „minipihenések” beiktatásához, és segített folytatni az önismereti utamat is. Én minden kisgyerekes anyukának szívből ajánlom a módszer elsajátítását.

Autogén Tréninget sokan sok helyen tanítanak pszichológusok, pszichiáterek, mentálhigiénés szakemberek. Érdemes olyan kiképzőt keresni, aki a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnél végzett. Például nekem is indul AT csoportom a jövő héten, még lehet csatlakozni 🙂

Leona kiterült

A kutyánknak nincs gondja a passzív állapottal….

Óperenciás tengeren is túl

28 Sze

Van itt ez a mese a 16 éves útkereső kamaszlányról, aki a szívére (és bolondos nagymamájára) hallgatva átszeli a veszélyes óceánt, bölcsebb és kitartóbb, mint a híres félisten, felismeri, hogy szív nélkül a legtermékenyebb istenség is csak pusztítani képes, majd a küldetését végrehajtva tapasztalt, hétpróbás felnőttként tér vissza, hogy vezesse népét. A Disney Vaiana (eredetiben Moana) című mozija most nálunk a sláger, legalábbis a zenéje lemosta a toplistáról Elzát és a letitgót.

dibujos-vaiana-con-el-remo

Alapvetően nem vagyok a híve, hogy 3,5-4 éves gyerek egész estés Disney mozit nézzen, mert majdnem mindegyikben vannak olyan jelenetek, melyek képi és hanghatása az izgalmi szint megnövelésére játszik elég erősen, és szerintem erre még nincs ilyen formában szükségük. Még nagyon gyorsan pörögnek az események egy ilyen animációs filmben ahhoz, hogy a 3-4-5 éves gyerek elsőre követni tudja a sztorit. Utána-közben jönnek a kérdések megállíthatatlanul, és újra és újra látni akarják, hogy végre összeálljon a történet, legyen megértés, közben viszont zsigeri szinten fel vannak zsongítva a zanével, a villódzással. Legalábbis a nagylányomnál, aki most lesz 5, ezt látom. Inkább a mesekönyv változatot olvassuk, ahol az ő szintjükön, megfelelően lassan, vissza-vissza ugorva el lehet mondani, hogy mi miért történik. Mellé meg hallgatjuk a zenét, ami magával ragad így is úgy is. Azt viszont három nyelven is szoktuk. Aztán egy-egy ilyen mese beragad hónapokig a családi körforgásba,

Azt hiszem az Inside Out (Agymanók) és a Toy Story kivételével nem volt olyan egész estés Disney mese, melyben nincs szerelmi szál (na jó, talán a Dumbó). Vaiana egy felnőtté válási történet, egy beavatási szertartás, melyben a hős lány, fiatal, nem hercegnő, nem egy férfin keresztül vagy egy férfival való viszonyában fontos a szerepe (Pocahontas), nem is férfinak öltözve érvényesül (Mulan), saját jogán vezető (ő lesz a falufőnök), maga hozza a döntéseit – szóval egy elég modern kis csajszi. Felmerül, hogy akár be is simulhatna az otthoni meglévő paradicsomi élethelyzetbe, követi a készen kapott sémákat és feladatokat, és akár ez is elvezethet a boldogsághoz. Azonban Vaianát vonzza az ismeretlen és ennek a vonzalmának elindul utána járni. A főhős kamaszosan feminista alakjával eleinte élesen szemben áll Maui, az egoista, macsó félisten. Vaiana kezdettől egyértelműen egyenrangú ezzel a megtestesült mitológiai alakkal, sőt, erkölcsileg felette áll, melyet aztán Maui is elismer, és barátságuk már kiegyensúlyozott lesz. A moziban benne vannak mindazok a (nép)mesei archetipikus elemek, melytől a mesék olyan fontosak kulturális örökségünkben, nevelésünkben, sőt, terápiás hatásúak is lehetnek. Itt van például az útra kelés motívuma; a kiválasztottság; a misztikus, boszorkányos segítő (nagymama); az alakváltó segítőtárs, melynek megszerzése/meggyőzése kulcsfontosságú a sikerhez (itt Maui, aki a magyar népmesékben a táltos paripa). Sorra jönnek a próbatételek, az alvilágba való alászállás, a tűz, a víz, a föld, mint alapvető elemek megjelenése az erőkben. Elhajóznak a világ végéig, ahol a végső küzdelem során mindenki elnyeri méltó jutalmát. Az egész egy önismereti út, melyben az ősök hagyatékának megismerése és integrálása fontos szerepet játszik. Ki vagyok? Honnan jövök? Hová tartok? Hogyan és miért vállalom a felelősséget? Meddig vagyok képes elmenni az álmaimért? Teszi fel a kérdéseket a filozófus, teszi fel minden kamasz, teszi fel Vaiana, és teszi fel az új életszakasz előtt álló kisgyerekes anyuka is 😉

Egy éves lettél

11 Júl

Megint elszaladt egy év és te ilyen nagy lettél. Egy éves tömör mosoly, kiabálós-kacagós, gyönyörűség cukorborsó sünilány. Olyan csodás, hogy vagy! Hogy vagytok te és a testvéreid!

Arra gondoltam, hogy írok a születésedről neked is. Hogy mennyire vártalak, először csak titokban, aztán meglepetten, majd nyíltan és örömmel, volt, hogy aggódva, majd türelmetlenül, majd fájva, kétségbeesve, és hogy hogyan segítettük egymást a születésed közben – a tudat, hogy te igyekszel lefelé, kifelé, erőt adott, és micsoda csodálatos megkönnyebbülés és boldogság volt karba venni. Hogy mennyire hálásak vagyunk neked, hogy a családunk része vagy.

Eltelt egy év, és kicsit összeszorul a szívem, hogy talán nem lesz már részem a kezdet csodájában. De közben minden nap, a három gyerek minden lépése, mondata, bújása, nézése új csodát hoz, amiről kár volna lemaradni. Nagyon sokat tanultam ez alatt az év alatt is, és bevallom, elfáradtam. Háromszor nőttem meg és alakultam vissza. Háromszor szültem és tápláltam éjt nappallá téve. És ez a háromszor egymásba folyt, kimerített, de háromszorozta is a csodákat. És most egy év kellett, hogy a testem és lelkem fellélegezzen, és tudom, hogy sosem leszek már olyan, mint régen. Se a testem, se a lelkem, talán még az agyam se. ÉS ez így van rendben.

IMG_20170706_204224_239

Mirumiru

Kommunikáció a rendelőben

26 jún

Üres a rendelő várója – meglepő. Alig léptünk be, a kíváncsi középsőm bekukucskál a rendelő ajtaján, a doki már jön is ki segítőkészen. Mi a panasz? Mi a tünet? Értem… És ilyen meg olyan tünete is volt? Nem, rendben. És ezt vagy azt tapasztalták-e? Ok. Fel kéne tenni a vizsgálóasztalra, jöjjön, segítek, látom nehéz. Nincs semmi baj, csak megvizsgállak, jaj de jól bírod, milyen ügyes vagy. Ez a szuri picit fájni fog, de látod, már túl is vagy rajta. Nézze, ez és ez a gond, valószínűleg X áll a háttérben, ezzel kezeljük most, mert így gondoljuk a legjobbnak ezért és ezért. Másra egyelőre nincs szükség, ha mégis, akkor jöjjenek vissza, ha bármi változik, hívjanak nyugodtan, de ne aggódjon, ettől jobban lesz, ez előfordul mással is. (közben megcsörren a doktornő telefonja: igen, igen, értem, kérem ne rendelési időben hívjon ezzel, küldje át emailen. Köszönöm). Van kérdése? A vitamint se felejtsék, felírjam az adagot? Jövő héten várom kontrollra, én délelőtt leszek, de délután a kollégához is jöhetnek. Gyere, kapsz egy vigasz ajándékot! A kisfiú is milyen jól bírta! Viszlát, hívjanak nyugodtan, ha baj van!

A fenti jelenet az állatorvosnál játszódott le velünk, mikor a kutyánk felfázott és bepisilt. Meghatott a gondoskodás, a szeretet, a készenlét, amivel fogadtak. És akaratlanul is eszembe jutott, hogy egy humán rendelőben milyen más reakciókkal találkoztunk már.. Persze a helyzet nem ilyen egyszerű, mert egyrészt a bepisilős kutyánál én sem aggódom magam az őrületig, nem úgy mint egy fulladva köhögő gyereknél, vagy ha már napok/hetek óta fájdalmat okoz valami, más alapállapotban érkezem a rendelőbe. Ez egy módosult tudatállapot, melyről számos pszichológiai szakirodalom beszámol. Akár mint szülő vagyok jelen, akár mint beteg, a beszűkült figyelem, lelassult állapot, az asszertivitás csökkenése, a kiszolgáltatottság érzése, a bénító szorongás olyan állapotba juttatnak, melyben sokkal sérülékenyebb vagyok, mint máskor. Elfelejtek visszakérdezni, a többi tünetet elmondani, az elhadart kezelés egy az egyben kiesik a fejemből, utána úgy kell összeszedegetni morzsánként, hogy mivan?

322040_10150470969942477_1741581358_o

Leona az ügyeleten

Nekünk szerencsénk van, orvossal a családban, a gyerekek születéséig kikerültük az esztékás rendszert, anyukám mindenhol jelen volt, maximálisan megbízhattunk benne, és hogy általa mindig a megfelelő kezelést kapjuk. Aztán bekerültünk a gyerek háziorvosi rendszerbe, egy rendkívül szűkszavú, enyhén flegma doktornőt kifogva. Kb 2,5 év után jöttem rá, hogy nekem nem oké, hogy félmondatos válaszokat ad a kérdéseimre, vagy hogy nem vizsgálja meg a gyerekeket alaposan oltás előtt. Akkor váltottunk. A lelki mélypont az volt, mikor egy szombat éjszaka berohantunk az ügyeletre a 2 éves és 1 éves gyerekekkel, súlyos, fulladós köhögéssel. Tél volt, -7 fok, a gyerekek rohamtempós öltöztetése-vetkőztetése az ügyeleti rendelőben, a sírás megnyugtatása, ölelések stb. kivették az utolsó csepp energiámat, az ügyeletes főorvosnő rövid és tömör, számomra is alig érhető diagnózisa (pedig tanultam élettant, anatómiát, pszichoszomatikát) nem jutott el a tudatomig. 5 perc alatt végzett a két gyerekkel, majd közölte, hogy figyeljünk a kisebbre: vagy megfullad reggelre, vagy nem. Persze lehet nem ezt mondta, de abban a beszűkült tudatállapotban nekem ennyi jött le a kommunikációjából. Úgy fordultunk ki a kórházból megint, hogy akkor most mivan? Két síró gyerekkel, a minusztízben, éjjel 11kor. Ha nem lett volna ott anyukám velünk, fogalmam se lett volna, mit kéne csinálnom. És belegondoltam, hogy ha én, 30 éves tanult felnőttkén, egy orvos nagymamával az oldalamon ilyen állapotban jövök ki, akkor más hogy érezhet?

A családi vonatkozás révén elég jó bepillantást kaptam a magyar egészségügyi rendszerbe ahhoz, hogy az orvosokkal, nővérekkel, laborosokkal, más személyzettel empatikus tudjak lenni. Láttam a terhelés szintjét, a fáradtságot, az anyagi oldalát, a 36 órás műszakokat, az intézmények lepukkantságát, bürokratikusságát. És azt is értem, ha például egy daganatos betegséghez képest egy kis beszakadt köröm probléma más súllyal esik a latba az orvosnál, de a beteg szempontjából ugyan úgy szükség van az odafigyelő, megnyugtató kommunikációra, a problémája komolyan vételére. Ebben a fent leírt beszűkült tudatállapotban különösen.

6a00e54fe2cc1b88330168e4be9782970c-500wi

“Az orvos mindjárt megnézi – nem ígérhetem, hogy beszélni is fog magával, de megnézi” Forrás:  http://www.tbd-consulting.tyypepad.com

A jelenet az állatorvosnál nem csak a helyzetben különbözik: nem csak a szolgáltató szektor kontra állami intézmény, vagy kiégett, bunkó orvos kontra figyelmes, cuki állatorvos a képlet. Más tudat- és lelkiállapotban zajlik le az egész kommunikációs tranzakció (az orvosi ellátás minőségét nem tisztem taglalni, mert se orvos, se állatorvos nem vagyok, maradjunk a kaptafánál). Meg az egyiknek van (tud rá szánni) 5 percet vagy többet, hogy odaforduljon a beteghez (gazdihoz), a másiknak az idő olyan luxus, amivel már nem tud számolni.

Jó pár éve van egy kezdeményezés, sajnos nem kötelező, csak választható, mely orvosoknak, és más krízishelyzetben dolgozó szakembereknek (tűzoltó, mentő, rendőr, stb) ad kommunikációs képzés, hogy tudatában legyenek ennek a módosult tudatállapotnak, melyben a beteg/kliens van. Ebben az állapotban nem mindegy mit mondanak neki, mert az sok-sok évre be tud égni, traumatizálni tud, szuggesztív erejénél fogva rontani tudja az állapotot – vagy akár javítani is. Ez utóbbi lenne a cél. Szuggesztív kommunikáció a szomatikus orvoslásban címmel lehet olvasni róla, az egyetemeken akkreditált, kredites képzésként is fut. Az elve, hogy megfelelő üzeneteknek akár gyógyító hatása is lehet, mely nem csak az orvos-beteg viszonyt teszi harmonikusabbá, hanem még egészségügyi haszna is van rövidtávon a szuggesztión keresztül, hosszabb távon a kezelésben maradáson keresztül (complience). Jó lenne, ha sokan elvégeznék.

TIME

Current & Breaking News | National & World Updates

blueisthenewpink

It's blue. But that's okay, it's the new pink. No worries.