Viselkedésváltozás a fenntarthatóságért

14 aug

Egy ideje mondogatom, hogy szeretném összehozni az egészségpszichológia modelljeit a viselkedésváltozásról a környezettudatos magatartás támogatásávál, előidézésvel, fenntartásával. Biztos van már bővebb szakirodalma a témának, és ez a téma egy nagydoktorit is elbírna, nekem meg nem is ez a fő kutatási területem…  de olyan régóta tervezem ezt a cikket, úgyhogy végre megírom, mielőtt teljesen elavulttá válik a tudásom..

A viselkedésváltozás modelljeit az egészségpszichológia a szociálpszichológiával karöltve kezdte vizsgálni. Az egész abból indult, hogy bár sokan tisztában vannak a dohányzás vagy a drogok, alkohol káros hatásaival, mégis használják. És ha a függőség faktorait levesszük, akkor is nehéz egy egészségkárosító szokást megváltoztatni (pl. dohányzásról leszokni), vagy egy egészségvédő szokást kialakítani (pl. rendszeres séta vagy diéta).

A megfelelő ismeretek egy szükséges, de nem elégséges feltétele a viselkedésváltozásnak. De mégis ez az első lépés: tudnunk kell, hogy a dohányzás káros, ismernünk kell az elhízás rizikóit, vagy a függőségek kockázatát. Ugyan úgy tudni kell róla, hogy a műanyag hulladék miért káros, vagy hogy milyen következményei vannak az erdők irtásának,  hogy miért káros az egészségre a szmog, vagy hogy miért is érint minket itt Magyarországon a tengerszintek emelkedése. De az ismeret nem elég. A következő lépés az attitűdök, azaz a problémához való viszonyulás megváltozása. Hogy egyrészt fontossá váljon számunkra egy probléma, észleljük a veszélyeket, következményeket. A viselkedésváltozáshoz ezek a kognitív tényezők (ismeretek, attitűdök, motivációk, következmény-percepciók) még mindig nem elégségesek. Hogy úgy mondjam, egyedül nem vagyunk elegek: az egyéni viselkedésváltozást is csakis társadalmi beágyazottságában lehet értelmezni:

keretmodell

A viselkedésváltozás keretmodellje

 

A viselkedésváltozás társas-kognitív modelljei szerint fontos szerepe van a közösség és az egyén normatív hiedelmeinek, a kommunikáció, és az én-hatékonyságnak, mely az önbizalomhoz hasonló készség: saját magamat hatékonyként, az információkat feldolgozni és alkalmazni tudó egyénként élem meg.     Bandura szerint az információs, szociális és önvezérelt készségek szükségesek a szokásszerű új viselkedés kialakulásához.

Az egészségmagatartás segítésében hatékonynak bizonyult módszerek:

Ami nem túl hatékony Ami hatékony
  • Elrettentés, ijesztgetés
  • Fenyegetés
  • Feltételhez kötés
  • Sablonok

 

  • Én-hatékonyság fejlesztése
  • Motiváció erősítése
  • Egyénre szabott viselkedésváltozási stratégia
  • Élményszerűség
  • The Fun Theory

 

 

Leegyszerűsítve, ha egyszerű és érhető tudásalapot hozunk létre, az egyénekben megalapozzuk a hitet, hogy ő is képes tenni hasznosat, megtámogatjuk a szűk társadalmi csoportot véleményformálók (influencerek) képzésével és a társadalmi figyelmet is egy adott problémakörre irányítjuk, akkor még egy lépéssel előrébb vagyunk a környezettudatosabb viselkedés eléréséhez.

rollnick miller valtozás

 De ez még mindig nem elég stabil életmódváltás kialakításához. Ugyanis a viselkedésváltozás legtöbbször nem egyik napról a másikra megy végbe, hanem egy spirálszerű, visszaesésekkel és megtorpanásokkal tarkított történet, melyben újra és újra különböző motivációk szükségesek.  Prochaska és munkatársainak (1992, 1994) transzteoretikus modellje szerint Minden viselkedésváltozás szakaszokon megy keresztül. Az egyes szakaszok más és más pszichológiai jellemzőkkel bírnak, amelyet a viselkedésváltozásban a támogató személyeknek vagy programoknak figyelembe kell venniük a megfelelő hatás eléréséhez. Az intervenciós stratégiákat a személy aktuális helyzetéhez kell illeszteni a változás folyamatában. Ezen kívül figyelembe kell venni, hogy az alább ábrázolt szakaszok a viselkedés megváltoztatása során egymást követik, azonban nem feltétlenül egyszerű lineáris módon.

transzteoretikus modell

Rollnick és Miller (1991) kidolgoztak egy szempontrendszert, hogy milyen motivációval lehet az egyes fázisokban lévő embereket megtámogatni:

A kliens stádiuma A tanácsadó motivációs feladatai
Töprengés előtti fázis Kétség keltése: a kliens kockázatészlelésének, és az aktuális viselkedés problémás volta észlelésének növelése.
A töprengés fázisa Az egyensúly felbillentése: a változás értelme; a nem változás kockázatai; a kliens énhatékonyságának erősítése az aktuális viselkedés megváltoztatása kapcsán.
Előkészület fázisa Segíteni a kliensnek meghatározni a legjobb cselekvési módokat a változásra való törekvés során.
Cselekvés fázisa Segíteni a kliensnek a változás felé történő lépések megtételében.
Fenntartás fázisa Segíteni a kliensnek azonosítani és gyakorolni a visszaesést megelőző stratégiákat.
Visszaesés Segíteni a kliensnek a töprengés, előkészület és cselekvés folyamatainak megújításában, anélkül, hogy a kliens nagyon elkeseredne a visszaesés miatt, vagy benne ragadna.

 

 

Eddig beszéltünk a tudásról, az attitűdökről, motivációról, egyéni erőforrásokról, mint pl az én-hatékonyság, a közösség szerepéről és a viselkedésváltozás cirkuláris jellegéről. Mindez mit sem ér, ha nem adunk hozzá eszközöket és mintákat. Például tudom, hogy káros a sok műanyag hulladék, a barátaim, családom is teljesen egyetért velem ebben, motivált vagyok a változtatásra, de fogalmam sincsen, hogyan is kezdjek hozzá?

Egyéni szinten: Szelektáljak? Ne vegyem meg azt, ami műanyagban van?: Ha nem fóliába csomagolom, mondjuk a sajtot, nejlon zacsiba a zsemlét, a kutyakakit, akkor mibe? Drágább-e a környezetbarát alternatíva?  Közösségi szinten: Látok-e rá mintákat magam körül, hogy lehet műanyagmentesen megoldani a dolgokat? Van-e összefogás, hogy legyenek alternatívák? Társadalmi szinten: Elérhető-e a településemen a műanyag hulladék újrahasznosítása? Van-e elérhető alternatíva, mondjuk termelői piac, nem előre csomagolt nyersanyag? Kötelezhetők-e fentről a különböző termékek gyártói, hogy már eleve ne műanyagba csomagoljanak mindent?  Mennyi erőforrást szán az egyén-közösség-intézmény-gyártó-cég-kormány az alternatívákra? Van-e jogi szabályozás a műanyag termékek előállítására, újrahasznosítására, a hulladék kezelésére?

Biztos rengeteg példát lehetne még hozni, bátran lehet kommentelni, kiegészíteni.

Úgy gondolom, ma Magyarországon is egyre több alternatív eszköz áll a rendelkezésünkre, hogy környezettudatosabbá tehessük a viselkedésünket az egyéni szinten. Ha az első fázisokon végigmentünk (meg az újra és újra visszaeséseken, hogy van-e értelme az egyéni szintű gürizésnek, mikor egy-egy nagy cég mennyivel több kárt okoz egy rossz húzással), és eljutunk egy többé-kevésbé beállt új, környezettudatosabb életmódra, azt még fenn is kell tartani, amely lehet bizonyos napokon nehéz, és jól jöhet újra és újra egy kis társas támogatás, motiváció. És ha minél többen jutunk el idáig, remélhetőleg egy fenntarthatóbb gazdaság és életforma kialakuása megenti a természetet is.

Tudom, tudom, lehet mutogatni az USA-ra vagy Kínára mondjuk, hogy öntik a szemetet az óceánba, lehet szidni a gonosz nagy korrupt cégeket, de ezek mind-mind kifogások az egyéni felelősségvállalás elodázására. Persze, kicsiben csak kicsit lehet hatni. De ha én nem termeltem meg egy zsák szemetet egy hét alatt, akkor legalább azzal az egy zsákkal lett kevesebb. És bízom benne, hogy egyre többen ülnek a nagy döntéshozói karosszékekben is olyan emberek, akik a személyes érintettségüket és felelősségüket felismerik, és elköteleződnek a további károk megelőzése mellett.

Ha valaki a viselkedésváltozás pszichológiai modelljeire bővebben kíváncsi, küldjön levelet. A gagyi diagramokért meg bocs, most csak ennyire futotta.

 

Reklámok

Döntések a fenntarthatóbb háztartásért

14 aug

10 napig a nyaralónkban voltunk 3 gyerek + 1-2-3 felnőtt felállásban. A tíz nap végén, vasárnap megpróbáltam kivinni a kapu elé a nagy kukás zsákot, hogy reggel el tudják szállítani. Nem tudtam a nagy zsákot kiemelni a kukából. Nem bírtam el. Basszus. 10 nap alatt ember nagyságú szemetet termeltünk.

A közeli barátaim jelentős része foglalkozik hivatásszerűen környezetvédelemmel, klímakutatással, megelőzéssel, fenntarthatósággal. És persze, sok mindent próbálok én is tudatosan csinálni a mi családunkban. A szelektív hulladékgyűjtés alap, ökopelenákt veszek, ha lehet (a mosható nekünk nem vált be), ha megyünk valahova, az esetek 70%-ában kulacsot viszünk magunkkal, hogy ne kelljen műanyagban innivalót venni, és még sok apróság. De ez még mindig nagyon nagyon messze van attól, amit valójában tehetnénk. Mondjuk, ha nem csak akkor választanánk a kimértet, csomagolásmenteset, ha van rá lehetőség az adott üzletben, hanem aktívan keresnénk az eleve erre lehetőséget adó üzleteket. Vagy ha jobban megterveznénk, hogy hétvégén mit csinálunk, mit eszik a család, és célirányosan vásárolnánk. Vagy ha kevesebbet használnánk az autót…

muanyag challange

Nagyon sok összetevője van a környezettudatos/fenntartható életmódnak, most nem szeretnék az óceánokon úszó szemétszigetekről írni, se arról, hogy van-e értelme egyéni szinten is tenni valamit a földünkért (hiszek benne, hogy van). Csak egy-egy mozzanatot emelnék ki, mely alapján talán lehet illusztrálni több más összetevőt. Sokat gondolkozom azon, hogy mennyire kényelmesek lettünk az elmúlt évtizedekben, mennyi lehetőséget adott a fejlődő technika, az élelmiszerek feldolgozása, a mosógép, mosogatógép, okoseszközök, stb. Dolgozó felnőttként akár megtehetjük, hogy nem az étel beszerzése és elkészítése körül forogjon a napunk egy jelentős része. Ma már gyakorlatilag nem kell előre gondolkodni azon, mi lesz ebédre, mert lemehetek a boltba és veszek valami olyan előre elkészített ételt, mely 10 perc alatt kész. Ha a drágább megoldást vesszük, akkor rendelek valami kaját. Gyerekkoromban láttam, ahogy nagymamáim megtervezik a heti menüt, és ahhoz mérten cvekkerrel, szatyorral, kosárral mennek a piacra meg a henteshez, és nem volt kidobott étel. Otthon termett a zöldség, volt csirkéjük is egy időben, melynek levágásakor annak minden egyes kis testrészét felhasználták valamire.. Nagymamám szárítgatott gyógynövényeket a polcon, csíráztatott, maga nyújtotta a házi tésztát. Nagyapám mandulát, diót, mogyorót, a sárgabarack magját gyűjtögette, a házi málnából főtt a szörp, melyet üvegekben elraktak. Mindig volt lekvár, kolbász, kompót, befőtt, paradicsomlé, előre szárított házi levestészta, búzacsíra. Az utolsó újságpapír, tejfölös doboz vagy alufólia is újrafelhasználásra került és amit lehetett, komposztáltak. Az asztalon textil szalvéták mindig frissen vasalva, a szüleim gyerekkori ruhája gondosan elrakva, hogy még nekünk is jók legyenek. A nagyszüleim varrógépén készültek nem csak a farsangi ruháink, hanem a síruháink, hálózsákunk, szoknyák, nadrágok, kötött pulóverek és sapkák, kesztyűt.

agraroldal

Kép: agrároldal.hu

Van olyan minta, amihez vissza lehetne nyúlni, még saját élményem is van arról, hogy milyen egy ilyen szinten fenntartható háztartás. Persze akkoriban nem a környezetvédelem volt az első szempont, hanem a szükség, a spórolás és a házi készítés dolgok minőségébe vetett bizalom. Hozzá kell tennem, hogy mindkét nagymamám háztartásbeli volt. Ezt a vég nélküli ház körüli munkát a kerttel, állatokkal hihetetlen munka fenntartani, olyan rendszert és elköteleződést, folyamatosságot igényel, amit ma már ritkábban és kevesebben követünk. Magamon veszem észre, hogy még egy mosogatást vagy teregetést sem csinálok végig egy huzamban, mert valamit közben mindig meg kell nézzek a telefonon – akár egy üzenetet, vagy csak egy csatornaváltást a podcaston vagy playlisten, mondván hogy hasznosan töltsem ezt az időt is… viszont így minden kétszer annyi idő. És persze meg kéne tervezni, hogy melyik piac van nyitva munka után is, dönteni kell, hogy szombaton a család a fél napot piacozással és főzéssel tölti, vagy esetleg más programmal. Hogy az időmet a szakmai fejlődésemre fordítom, mondjuk, egy témába vágó cikk elolvasásával töltöm, vagy egy hulladékmentes háztartásról szóló könyvvel. Hogy egy szombatot egy szakmai workshoppal, családi biciklizéssel, vagy egész napos lekvárkeveréssel. Dönteni kell, hogy a messzebbi boltban vásárolok-e, ahol tudok kimérve, és ezzel plusz egy órám megy el, plusz még egy óra az étel elkészítésére, vagy kikapok valamit a mélyhűtőből. Dönteni kell, hogy ha megyünk valahova, akkor cipelem 5 főre a kulacsokat, szendvicset, gyümölcsöt és nem engedek a nyomásnak, hogy bárhol nasit, kaját és innivalót vegyünk (nyilván háromszor annyiért, mint amúgy). Egyszer kiszámoltam, hogy így is átlag napi 3 órát töltök a háztartással (takarítás, mosás, főzés, etetés, rendrakás, stb). Több lesz ez az idő, ha a fenntarthatóbb változatokat használom? Ha a messzebbi boltba megyek és nem autóval, ha többet főzök, ha befőzök, ha gondozom a veteményest, ha mosom a pelenkát, ha magam keverem a tisztítószereket, kozmetikumokat….stb stb…) Lehet több időt/pénzt/energiát igényel eleinte, viszont ha növeli az életminőségünket, egészségünket, akkor már egyértelműen megéri (nem is kell az óceánokra vagy a világbékére gondolni)?

Ezek az apró döntések talán csak odáig tartanak, míg meg nem hozok egy nagy döntést, hogy mi lesz az új prioritás, új menetrend, és akkor ahhoz alakítom a mindennapokat. Míg az úgy nevezett életmódváltás be nem következik.. (vagy amíg olyan nem lesz a mai magyar helyzet, hogy ne legyen döntés kérdése, hogy műanyagban veszem-e a cuccot…) Figyelem azokat az ismerősöket (pl zero heros vagy a Shamo köré szerveződő csapat), akik ezt az utat járják és csodálom őket, igyekszem tanulni…

A viselkedésváltozás, életmódváltás pszichológiai modelljeiről és lehetséges támogatásáról a következő posztban írok J

zero waste otthon

inspiráló könyv a fenntartható háztartásról

 

Ártó-Védő Társadalom Konferencia

21 jún

Ha Phd hallgató az ember, konferenciákra kell járni. Hol poszterrel, hol előadóként, hol csak kreditért vagy kapcsolati tőkéért. És meg mert érdekes. Egyetemünk, a Semmelweis a klasszikus orvostudományi és kapcsolódó egészségügyi szakemberek képzése mellett helyet ad különböző karokon a társadalomtudományi tanszéknek, a magatartástudományi intézetnek és mentálhigiéné intézetnek is. Ez a három egység képviseli azt a szemléletet, hogy az egészségügyet a biológiai mellett lélektani vetületeivel és társadalmi kontextusában is vizsgáljuk. Az Ártó-Védő Társadalom Konferenciát is ebben a bio-pszicho-szociális szemléletben rendezték meg 2017-ben először, hagyományteremtő céllal. Az idei konferencia fő tematikája a szülés-születés, a család és a „védők”, azaz az egészségügyi dolgozók egészsége volt, és szerintem rengeteg olyan téma hangzott el, melyről fontos, hogy ne csak a szakmai konferenciákon beszéljünk. Ezért írtam ezt a kis összefoglalót és ajánlom újságíró kollégák figyelmébe, sok izgalmas dologból lehet szemezgetni.

artovedotarsadalom logo

 A három témát három plenáris előadás vezette fel. Dr. Kapitány Balázs demográfus az elmúlt 20-30 év népesedési mutatóit és újfajta mintázatait mutatta be, például a házasságkötések, gyermekvállalások alakulását, válások számát, élettársi kapcsolatok népszerűségét. Izgalmas átfogó kutatás indult idén, melybe 7. hónapban lévő várandósokat vontak be, és évekig tervezik követni a családok alakulását demográfiai, szociológiai és lélektani szempontból. Olyan kérdésekre szeretnének ebből választ kapni, hogy pl. min múlik a gyermekvállalás, a második, harmadik, többedik gyermek vállalása; hogy dolgozzák fel a szülés utáni esetleges traumákat a nők; mi történik azokban a családokban, ahol nem hosszú párkapcsoltban, nem feltétlen tervezett volt a gyermek; hová tűnnek a férfiak ezekből a családokból és még sok más izgalmas kérdésre. A kutatás honlapja itt érhető el: https://www.kohorsz18.hu/. Család témában még olyan tudományos kutatásokat mutattak be, mely a család-munka összehangolásával foglalkozik, a nagyszülők szerepével az egyszülős családokban, vagy a családi diszfunkciókkal a függőségek kialakulásában. Emellett szó esett a krónikus beteg gyermeket nevelő, illetve gyermeküket gyászoló családokról is.

Szülés-születés témakörben Dr. Varga Kata, az ELTE docense és az Affektív Pszichológiai Tanszék vezetője tartott bevezető előadást, mely rendkívül inspirálóan és tudományos bizonyítékokkal bőven alátámasztva mutatta be a beavatkozás mentes szülés hosszú távú testi-lelki előnyeit anya és gyermek számára egyaránt. Különösen kiemelte az oxitocin külső adásának lehetséges káros hatásait. A témában sok tudományos cikk elérhető, ide csak egy magyar nyelvűt linkelek. Aki inkább előadást szeretne nézni a témában, annak ezt a videót ajánlom, nem szakcikkben pedig ezt az összefoglalót. Születés témában tudományos kutatások foglalkoznak a meddőség és a mesterséges megtermékenyítés lélektani kihívásaival, például a sikertelen beültetések után jelentős poszttraumás stresszel. Szó esett a császármetszések gyakoriságát befolyásoló potenciális demográfiai kérdésekről (nincs ilyen), illetve a szülőszobai kommunikáció és az „aranyóra” jelentőségéről, a szülés megéléséről kulturális, etnikai és vallási különbségek mentén.

Dr. Nádor Csaba újszülött-gyógyász a Honvéd Kórház PIC osztályának működését mutatta be, hogy a családbarát megközelítés mennyire elementáris a koraszülött babák jólléte érdekében, bemutatta a kenguru módszert, és egy sor olyan intézkedést, mely csökkenti a babák traumáját és segíti a családot, hogy kompetensen tudjon gyermekének segíteni – a nővérekkel, orvosokkal, gondozókkal együttműködésben. Magyarországon minden tízedik baba idő előtt születik és fejlődésük szempontjából egyáltalán nem mindegy, milyen környezetben, milyen ellátást kaphatnak. Erről itt olvashattok bővebben, és itt van egy videó is a vizuálisoknak. A „Védők egészsége” szekcióban emellett olyan tudományos munkák bemutatását hallhattuk, melyek a PIC-en dolgozó szakemberek egészségi állapotát méri fel; az orvostanhallgatók felkészítésével foglalkozik, hogy hogyan dolgozzák fel és hogyan kommunikálják a perinatális veszteségeket; illetve elkerülhetetlenül szó esett a burn out jelenségekről, és a pozitív érzelmek, a család-munka egyensúly protektív szerepéről is.

A konferencián sok pszichológus, szociológus, demográfus, szülésznő, stb volt jelen, orvos viszont talán csak egy vagy kettő. Tudom, tudom, ők nagyon elfoglaltak, túlterheltek, stb. Viszont a témák egy része intenzíven kórházi közeghez kötődik, orvosokkal és más eü szakemberek domináns részvételével, ezért szerintem fontos lenne, hogy szakmákon átívelően tudjunk beszélni és eljussanak a kérdések, üzenetek a „hardcore” egészségügy képviselőihez, az orvosokhoz, ellátókhoz, EÜ döntéshozókhoz.

És zárásként a kedvenc poszterem a konferenciáról: „Család vagy karrier? A család és a karrier összeegyeztetésének nehézségei hazánkban az akadémikus nők életútjának tükrében” (Takács Izolda DE HTDI)

Meg kell hozzá érni

28 máj

 

your childs growing mindEgy cikken dolgozva izgalmas könyvet kezdtem olvasni, melyet évekkel ezelőtt vettem egy konferencián, de nyilván csak most jutok el odáig, hogy kézbe vegyem. Jane M Healey amerikai neuropszichológus, aki évtizedek óta foglalkozik a gyermekek idegrendszerének fejlődésével. A “Your Child’s Growing Mind” – azaz a “gyermeked növekvő elméje” nem szakkönyv, de akkurátus tudományos megalapozottsággal szól szülőkhöz, pedagógusokhoz. Az első kiadás arra az időre tehető, mikor nagy robbanása volt a kisgyerekkori fejlesztéseknek: mikor a fejlődő agy elképesztő  lehetőségeit felismerve elkezdték a szülők (főleg az USA-ban)  pl 2-3 évesen hegedű órára cipelni, egy évesen szavakra, olvasásra kondicionálni a gyerekeiket, és hasonlók. Healey könyve stílusában nem túlzottan amerikai és markánsan foglal állást amellett, hogy hagyjuk a gyerekeket szabadon játszani, biztonsítsunk szeretetteljes, gondoskodó környezetet, lehetőségeket önmaga kipróbálására és akkor megérik mindarra, amelyből kibontakozhatnak a képességei. A könyv  sajnos nem elérhető magyarul, de összefoglaltam az idegrendszer érésének egyes jellemzőit:

A kisgyermek agya állandó és intenzív fejlődésben van: a születéskor meglévő idegsejtek száma nem változik, viszont az agy súlya megkétszereződik az első életév során. Hogyan? Ahogy az idegsejtek különböző látott, hallott, ízlelt, tapintott ingerekre válaszolnak, folyamatosan új kapcsolódásokat, szinapszisokat építenek ki szomszédos sejtekkel. Minél több hasonló inger éri, annál erősebb lesz az adott idegpálya, míg egy hálózat alakul ki. Ezek a hálózatok életünk végéig alakulnak. Meghatározó még emellett a myelinizáció is (az idegsejtet körbevevő zsírburok kialakulása), mely kb. a 4. hónaptól fejlődik és 20-30 éves korunkig elhúzódik – ez a burok teszi az ingerület-átvitelt gyorsabbá. Míg az idegrendszer megfelelő területe meg nem érett bizonyos funkciókra, kár azt erőltetni, mert csak más (alacsonyabb szerveződési szintű) agyterületek fognak a tevékenységbe bekapcsolódni, ami hosszú távon akár többet árthat, mint használhat – ilyen éréshez kötött finkciók például a szobatisztaság, írás, olvasás, impulzuskontroll, az idő és a számok fogalmának megértése stb.. Az idegpályák hálózata különböző visszacsatolási hurkokat, horgonyokat képez az agyban, mely lehetővé teszi, hogy egy új információt már meglévő tudáshoz kapcsoljunk. Képzeljük el, hogy egy 2 éves, nyelvi fejlődésének, szótári robbanásának csúcsán lévő kisgyermeket óránként hány olyan új inger ér, melyet fel kell dolgoznia? Vagy egy 3 évesnek, aki új közösségben új társas normákat tanul, kezdi használni anyanyelve nyelvtanát. Vagy egy szerepjátékozó 4 évesnek, akinek már hosszabb az emlékezete és percenként teszteli a környezetét, és egészíti ki vagy írja teljesen át meglévő sémáit, forgatókönyveit az általa ismert és értett világról. Csak úgy sisteregnek a szinapszisok, épülnek ki az új neuronpályák. Viszont van olyan új inger, mely még nem tud lehorgonyozni a rendszerben, mert az még nem érett meg rá, nincs még hova beilleszteni. Nem csoda, ha a gyermek (számunkra váratlanul) néha elveszti az uralmat saját exponenciálisan fejlődő idegrendszere fölött.   A gyermeki agy nagyobb fejlődési ugrásoknál visszacsaphat korábbi működési módokba, különösen, ha a biztonságérzete meginog valamiért. Ennek a tünetét minden szülő ismeri: a látszólag ok nélküli kiakadás, tombolás, befeszülés, sírás, üvöltés. Kétévesnél ezt nevezzük dackorszaknak, a fejlődési ugrásban lévő 3-4 évesnél hisztikorszaknak, és az egész idegrendszeri és hormonális felbolydulást újraélő 12-16 évesnél kamaszkornak.

A McLean nevéhez fűződő agyevolúciós elmélet szerint az úgy nevezett „hüllő agy” üzemmódba kapcsolunk vissza ilyenkor, mely a magatartás szabályozásának legalapvetőbb szintjét jelenti: reflexek, ösztönös viselkedések, mint a támadás, menekülés, területvédés, stb.. Ez eléggé megmagyarázza, mért nem lehet észérvekkel felszedni egy lilafejű, üvöltő hisztist a földről. Vitatkozás helyett itt a biztonságérzet visszabillentése lehet a megkönnyebbülést hozó út, és ezt próbálom észben tartani minden nap, mikor hüllő aggyal kezd ordítani valamelyik gyerekem….

neurons

Éretlen idegsejtek

Ami meghatározó az idegrendszeri érettség kiteljesedésében:

  • támogató, érzelmileg biztonságos otthon
  • megfelelő táplálkozás
  • elegendő idő a szabad játékra és mozgásra
  • következetes alvásrend
  • döntési lehetőségek és felelősségek egy kiszámítható napirend keretein belül.

Az idegrendszer  hullámokban, de folyamatosan fejlődik, a fejlődés ritmusa minden gyereknél más és más, így a különböző mentális képességek is máskor jelentkezhetnek egy bizonyos időkereten belül. Ezekről az időkeretekről a házi gyermekorvos, védőnő, vagy az óvodai/iskolai pszichológus, gyógypedagógus is tud felvilágosítást adni. Ha valaki úgy érzi, gyermeke valamely részképessége a határérték felé tendál, érdemes szakemberhez fordulni, sok probléma vagy lemaradás fejlesztéssel behozható, kompenzálható.

Anyai bűntadról

24 ápr

Pár hete egy kedves újságíró kollégám, Kiss Verus kersett meg, mikor az anyai bűntudat témájában dolgozott egy íráson. Verus cikkét az április-májusi Kismama magazinban olvashatjátok, mindenkinek ajánlom, átfogóan járja körül a témát három szakértő szemével nézve. A saját gondolataimat a témában bemásolom ide is. 

 

A gyermekvállalás a legtöbb ember életében egy olyan krízishelyzet, melyet normatívnak nevezünk, a legtöbben átesnek rajta. Amennyiben sikerül a problémákat konstruktívan megoldani, a szorongásokat feloldani és alkalmazkodni az új élethelyzethez, akár növekedve, gazdagabban, érettebb személyiségként tudjuk folytatni utunkat. A krízishelyzetben jellemző a szorongás, melynek egyik kiváltója lehet az anyai bűntudat.

A gyermekkel/gyermekekkel egy sor olyan új feladat és kihívás veszi kezdetét, mely soha addigi mértékben nem mozgatta át az életünket. Korábban ezekre az átrendeződésekre voltak családi mintázatok, a többgenerációs családok végigkövették egymás életfázisainak változásait. Manapság a fiatal felnőttek életében a kortárscsoportok a legmeghatározóbbak, egy normatív minta helyett tucatnyi vagy még több lehetséges érvényes mintát látunk magunk körül, a social médiából még több és több nyomul ránk, miközben a saját anyánktól látott mintát is újra éljük friss anyaként és sokszor szeretnénk elhatárolódni tőle, mert annyira felkavaró érzelmileg. Úgy mondanám, hogy anyai vagy szülői mintából túlingereltek vagyunk, mely könnyen szorongásba fordulhat. Milyen elvet kövessünk? Mivel teszek jót, vagy mivel okozok akár maradandó kárt? Még kettőt sem léptünk, máris megkérdőjelezzük saját választásunkat és jön a bűntudat. Mindent akarunk egyszerre.

Néhány dolog, amit az anyai bűntudat kapcsán érdemes végiggondolni:

  • Miben akarok tökéletes anya lenni? Vajon miért pont abban? Kinek akarok megfelelni? Anyukámnak, a barátnőknek, a szomszéd néninek, az ovistárs anyukájának, a páromnak, a közösségi médián lájkolóknak? Mi az, ami nekem, belül igazán fontos?
  • Az utóbbi évtizedekben szerencsére sok szó esik a perinatális időszak és a gyermek első éveinek kiemelt fejlődési szerepéről, de érdemes észben tartani, hogy a kisgyermekek emellett nagyon rugalmasak is, a fejlődő agy megdöbbentő plaszticitással rendelkezik. Egy rossz mondattal valószínűleg nem tudunk maradandó kárt okozuni.
  • A gyermekvállalás egy krízishelyzet. Normatív krízis, de attól még krízis, ami sokszor nagyon nehéz. Ér benne néha szarul érezni magunkat, ér sírni vagy kiabálni, és ér segítséget kérni.
  • Sokunknak olyannyira változott az életmódja, hogy a korábbi stresszkezelő módszereink nem tudnak működni. Ha korábban például a futás volt a feszültség-levezetés eszköze, érdemes visszahozni, vagy alternatívát keresni (például autogén tréninget tanulni)
  • Sokan, főleg a többgyerekes anyukák azelőtt soha nem tapasztalt módon szétaprózódunk az apróbb teendők milliói között. Olyan mértékűvé vált a multitasking, hogy képtelenek vagyunk bármire is pár percnél tovább koncentrálni (ezért bizonyos mértékig bizonyos időszakban a hormonok is felelősek), így egy-egy önfeledt tevékenység jutalmazó flow-élménye is elmarad.Pedig az milyen jó lenne néha…
  • Valamiről biztosan le fogunk maradni. De ez is rendben van. A barátok, a valós vagy online közösségek fontos támaszt jelenthetnek egy kismamának, megvédhetik az elszigetelődéstől, de a közösségi média folyamatos figyelésével, a párhuzamos csetelések közben könnyen kialakulhat egy folyamatos elvágyódás, hogy mindig másban, másokkal szeretnénk lenni, mint ahol és akikkel éppen vagyunk. Néha érdemes az okostelefont is letenni és a jelenre figyelni (mert az is pont elég szétaprózott, lsd fent).
  • A gyerekeknek kell a stabilitás és a kiszámíthatóság, de az is jót tesz, ha megtapasztalják, hogy nem csak az anyai működésmód létezik. Apa, nagymama vagy a bébiszitter, bölcsisnéni is tud vigyázni a gyerekre, míg anya a saját dolgával foglalkozik.

Ha a szorongás tartóssá, életünk meghatározójává válik, vagy felmerül a szülés utáni depresszió gyanúja, érdemes szakemberhez fordulni.

 

gyerünk! menjünk!

Keresztül-kasul a világban egyedül, kettesben és kisgyerekekkel

TIME

Current & Breaking News | National & World Updates

blueisthenewpink

It's blue. But that's okay, it's the new pink. No worries.